Levegőtisztaság-védelem

A levegő védelme kiterjed azokra a mesterséges hatásokra és légköri folyamatokra, amelyek a kibocsátások és a szennyezőanyagok terjedése következtében a környezeti levegőt sugárzó, folyékony, légnemű vagy szilárd anyaggal terhelik, illetve a levegőminőséget veszélyeztetik. A környezetvédelmi program a határértékek mellett figyelembe veszi azokat az előírásokat is, amelyek a tevékenységek és létesítmények tervezésére, megvalósítására és folytatására, valamint termékek előállítására és eszközök használatára irányulnak. Ehhez kapcsolódik a levegőterhelés (kibocsátás) és a környezetben fellépő levegőterheltség vonatkozásában a levegőkörnyezeti állapot elemzése.

A levegőterhelés, vagy sokak számára ismertebb kifejezéssel az emisszió a légszennyező anyag levegőbe juttatása. Tehát a levegőterhelést a légszennyezőanyag kibocsátással járó tevékenységekhez és azokat magukba foglaló létesítményekhez, illetve az ott üzemelő technológiákhoz kötjük. A levegőterheltségi szint, elterjedt kifejezéssel az imisszió a levegőben valamely légszennyező anyag koncentrációja vagy a légszennyező anyag adott időtartam alatt felületekre történő kiülepedése.

Légszennyezettségi zóna: a levegőminőség vizsgálatának és kezelésének céljából Magyarország területének jogszabály által lehatárolt része. Légszennyezettségi agglomeráció: olyan légszennyezettségi zóna, ahol a népesség száma meghaladja a 250 000 lakost, vagy ahol a népesség száma 250 000 lakos vagy annál kevesebb, de a népsűrűség legalább 500 fő/km2. A légszennyezettségi zónák és a légszennyezettségi agglomerációk jelenlegi meghatározását és főbb jellemzői a légszennyezettségi agglomerációk és zónák kijelöléséről szóló 4/2002. (X. 7.) KvVM rendelet ismerteti.

Légszennyezés: légszennyező anyag kibocsátási hatásértéket meghaladó mértékű levegőbe juttatása. Légszennyezettség: a levegő légszennyezettségi határértéket meghaladó levegőterheltségi szintje. Fontos, hogy különbséget teszünk a levegőterhelés és a légszennyezés között, illetve a levegőterheltségi szint és a légszennyezettség között. A levegőterhelést és a levegőterheltségi szinttel jellemzett helyzetet szabályozzuk, míg a légszennyezés és a légszennyezettség következménye a korlátozás, de legalább a folyamatokba való beavatkozás. E tekintetben már lényeges szerepet kap a légszennyező forrás, hiszen a leghatásosabb intézkedés, amikor a levegőbe jutatott légszennyező anyagok mennyiségét csökkentjük.

Légszennyező forrás: levegőterhelést okozó helyhez kötött vagy mozgó forrás. Megkülönböztetünk légszennyező pontforrást, mozgó légszennyező forrást és diffúz forrást. A légszennyező források működésével kapcsolatos követelmények és a határértékek ellenőrzése, illetve mérése megalapozza mindazon intézkedéseket, melyek az emberi egészség és a környezet egészére gyakorolt káros hatások elkerülése, megelőzése vagy csökkentése céljából szükségesek.

A levegő védelméről szóló 306/2010. (XII. 3.) Korm. rendelet rögzíti a levegő védelmének keretszabályait, amelyek azokra a természetes és jogi személyekre, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekre egyaránt kiterjednek, akik vagy amelyek tevékenysége, létesítménye, terméke levegőterhelést okoz vagy okozhat. A levegőterhelő tevékenységek vonatkozásában a levegőtisztaság-védelmi ügyekben eljáró hatóságok köre is szabályozásra került.

A 306/2010. (XII. 3.) Korm. rendelet 36. § (1) bekezdése alapján a levegőtisztaság-védelmi ügyekben és tevékenységek vonatkozásában az elsőfokú hatósági jogkört a területi környezetvédelmi hatóság gyakorolja. Kivételt képeznek a 306/2010. (XII. 3.) Korm. rendelet 36. § (2) bekezdésben felsorolt ügyek, amelyek esetén a járási környezetvédelmi hatóság jár el első fokon. A területi és a járási környezetvédelmi hatóságok megnevezését a kormányhivatalok szervezeti bemutatásánál találjuk.   

Jogszabályi meghatározás szerint az alap levegőterheltség a vizsgált légszennyező forrás működése nélkül a környezetben kialakult, jogszabályban meghatározott időtartamra vonatkoztatott átlagos levegőterheltségi szint, amelyhez a vizsgált légszennyező forrás kibocsátása hozzáadódik. Természetesen a környezetvédelmi program készítésénél nem térünk ki valamennyi kibocsátóra vagy levegőterhelőre, ezért az átlagos értékekkel alátámasztott alap levegőterheltséget mutatjuk be.

Lényeges szempont továbbá a határértékek kérdése. A légszennyezettségi határérték az emberi egészségre, illetve az ökológiai rendszerre gyakorolt hatások elkerülése, megelőzése vagy csökkentése céljából, a tudományos ismeretek alapján meghatározott levegőterheltségi szint, amelyet jogszabályban vagy hatósági határozatban előírt időtartamon belül el kell érni és elérése után nem szabad túllépni. A levegőterheltségre és a kibocsátó források működésére irányadó határértékeket a levegőterheltségi szint határértékeiről és a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről szóló 4/2011. (I. 14.) VM rendelet rögzíti.

A határértékek mellett kiemelt szerepet kap, hogy egy adott, vagy vizsgálatba vont települést országos viszonylatban a levegőminőségi helyzet szempontjából hol tudjuk elhelyezni. Ehhez alkalmazzuk a légszennyezettségi zónákat, amelyek meghatározása a légszennyezettségi agglomerációk és zónák kijelöléséről szóló 4/2002. (X. 7.) KvVM rendelet alapján történik. A zónacsoport vagy zónatípus a légszennyezettség alapján kijelölt olyan területegységet jelent, amelyen belül a környezetvédelmi hatóság által meghatározott helyen, a szennyezőanyagok koncentrációja tartósan vagy időszakosan 4/2011. (I. 14.) VM rendelet 5. mellékletében meghatározott tartományok valamelyikébe esik. Magyarország területének légszennyezettségi zónákba sorolását, illetve a légszennyezettségi agglomerációba sorolást az egyes kiemelt jelentőségű légszennyező anyagok szerint a 4/2011. (I. 14.) VM rendelet 5. mellékletében szereplő zónacsoportok megjelölésével összhangban a 4/2002. (X. 7.) KvVM rendelet 1. melléklete tartalmazza. A légszennyezettségi agglomerációt és zónákat a 4/2002. (X. 7.) KvVM rendelet 2. mellékletében felsorolt települések közigazgatási határa határozza meg. A kijelölt városok esetében a település közigazgatási határát kell figyelembe venni. A határértékek teljesítését, valamint a környezeti levegőre előírt követelmények teljesülésének ellenőrzését szabályozza a levegőterheltségi szint és a helyhez kötött légszennyező források kibocsátásának vizsgálatával, ellenőrzésével, értékelésével kapcsolatos szabályokról szóló 6/2011. (I. 14.) VM rendelet. Az ellenőrzés műszeres vizsgálatokkal lehetséges, így az előírások között szerepel a levegőterheltségi szint mérése, a kibocsátások mérésének követelményei, az értékelés módszerei, a mérési körülmények meghatározása is.

A 140 kWth és annál nagyobb, de 50 MWth-nál kisebb névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezések működési feltételeiről és légszennyező anyagainak kibocsátási határértékeiről szóló 53/2017. (X. 18.) FM rendelet sokak számára új jogszabály. Az 53/2017. (X. 18.) FM rendeletben kerültek meghatározásra a helyhez kötött 140 kWth és az annál nagyobb, de 50 MWth-nál kisebb teljes névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezések építésére és létesítésére, működtetésére és üzemeltetésére, légszennyezőanyag kibocsátására, valamint létesítőjére és üzemeltetőjére vonatkozó szabályok. A korábbiakhoz képest új szabályozási elem a tüzelőberendezések I. és II. kategóriába sorolása, illetve több olyan előírás érvényesítése, ami a kibocsátó forrás környezetében a levegőminőségi helyzet hatékonyabb javítását támogatja.

A zónacsoportok típusai:

B csoport

azon terület, ahol a levegőterheltségi szint egy vagy több légszennyezőanyag tekintetében a levegőterheltségi szintre vonatkozó határértéket és a tűréshatárt, a 4/2011. (I. 14.) VM rendelet 1. melléklet 1.1.4.1. pontjában foglalt táblázat 3-6. sorában szereplő anyagok esetén a célértéket meghaladja. Ha valamely légszennyezőanyagra tűréshatár nincs megállapítva, se a területen e légszennyezőanyag tekintetében a levegőterheltségi szint meghaladja a határértéket, illetve az 1. melléklet 1.1.4.1. pontjában foglalt táblázat 3-6. sorában szereplő anyagok esetén a célértéket, a területet ebbe a csoportba kell sorolni;

C csoport

azon terület, ahol a levegőterheltségi szint egy vagy több légszennyezőanyag tekintetében a levegőterheltségi szintre vonatkozó határérték és a tűréshatár között van;

D csoport

azon terület, ahol a levegőterheltségi szint egy vagy több légszennyezőanyag tekintetében a felső vizsgálati küszöb és a levegőterheltségi szintre vonatkozó határérték, a 4/2011. (I. 14.) VM rendelet 1. melléklet 1.1.4.1. pontjában foglalt táblázat 3-6. sorában szereplő anyagok esetében a célérték között van;

E csoport

azon terület, ahol a levegőterheltségi szint egy vagy több légszennyezőanyag tekintetében a felső és az alsó vizsgálati küszöb között van;

F csoport

azon terület, ahol a levegőterheltségi szint az alsó vizsgálati küszöböt nem haladja meg;

O-I csoport

azon terület, ahol a talajközeli ózon koncentrációja meghaladja a célértéket.

Magyarországon a levegőminőség mérése és értékelése az Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat (OLM) keretében történik. A mérőhálózat részeként telepített automata állomások folyamatos mérést végeznek, üzemeltetésük a megyei kormányhivatalok (a korábbi környezetvédelmi és természetvédelmi felügyelőségek) feladata.