Hulladékok káros hatásai elleni védelem

A környezet védelme az emberi tevékenységek kiterjedését és összetettségét tekintve megoldásra váró feladatok sorát jelenti az élet számos területén. Az emberek saját létfenntartásuk mellett a folyamatos fejlődés és napi életvitel céljából egyre nagyobb igénybevételnek teszik ki a Földet, a természeti értékkel rendelkező területeket és a természetes élőhelyeket, az épített környezetet és azon belül önmagukat. A környezetvédelem egyik fő célkitűzése az elfogadható környezeti állapot elérése és fenntartása. De ebbe hogyan fér bele a hulladékok kezelése és káros hatásaik elleni védelem, amikor a hulladékképződés az emberi lét egyik meghatározó, állandó jelensége?

Elsődlegesen a hulladékokat keletkezésük szerint érdemes csoportosítani olyan módon, ami segíti a hulladékprobléma áttekintését és létezésének elfogadását, valamint a hulladékok kezeléséhez szükséges szabályozási rendszer megértését. Ezek a termelési hulladékok, a települési hulladékok, a különleges kezelést igénylő hulladékok és a veszélyes hulladékok.

A jogszabályi alapokat 2012 végéig a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény jelentette, míg 2013. január 1-jétől a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény alkotja.

Az új jogszabály logikai rendszerének köszönhetően pontosabb fogalmakat vezet be (hulladék hierarchia, melléktermék és hulladék státusz megszűnésének feltételei, életciklus szemlélet) a korábbiakhoz képest. Nem szerepel a törvényben a korábban használt begyűjtés fogalma, helyette a gyűjtést fogalmazza meg.

Sajnálatos módon a hulladék fogalmát vitathatóan, helytelen szemlélettel rögzíti a 2012. évi CLXXXV. törvény, miszerint a

hulladék: bármely anyag vagy tárgy, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles”.

Önmagában ez a fogalommeghatározás félrevezető, és ellenérzést kelt mindazokban, akik felelősséget éreznek a környezetvédelem iránt, vagy műszaki szemléletmóddal megáldva a valós megoldásokat keresik a környezetvédelem terén. Nehéz ugyanis elfogadni, hogy hulladéknak tekintünk minden anyagot, tárgyat, amitől szeretnénk vagy kötelesek vagyunk megválni, hiszen attól még ezek az anyagok vagy tárgyak mások számára hasznosak lehetnek, illetve máshol és más folyamatokban, illetve más helyszínen még felhasználhatók. Ne tekintsük tehát a hulladékot a sokak számára közismert szemétnek, amit ki kell dobni. A hulladék fogalma, illetve meghatározása tehát még nem tekinthető véglegesnek, mondhatni kezdeti stádiumban van, reménykedjünk benne, hogy egyszer a helyes környezetvédelmi szemlélet és a szakmaiság érvényesül ezen a téren. De addig marad a jelenlegi szabályozás.

A hulladékkezelő gazdasági társaságok korábban engedély birtokában begyűjtést, előkezelést (például: átcsomagolás, válogatás a hasznosítási műveletek előkészítéséhez), kezelést (hasznosítás/ártalmatlanítás) végezhettek.

A jelenlegi szabályozás szerint a hulladékgazdálkodás szereplői a termelő és a közszolgáltató kivételével:

  • kereskedő (nyilvántartásba vétel, a hulladék nem kerül birtokába);
  • közvetítő (nyilvántartásba vétel, a hulladék nem kerül birtokába);
  • hulladékszállító (birtokába kerül a hulladék, hulladékgazdálkodási engedély szükséges);
  • gyűjtő (birtokába kerül a hulladék, hulladékgazdálkodási engedély szükséges);
  • hasznosító/ártalmatlanító (birtokába kerül a hulladék, hulladékgazdálkodási engedély szükséges).

A 2012. évi CLXXXV. törvény ugyancsak kötelezettségeket fogalmaz meg

  • a gyártó (gyártó: termék előállító és Magyarországon az első forgalomba hozó);
  • a forgalmazó;
  • és a hulladék birtokosa

részére.

A gyártó és a forgalmazó hulladékgazdálkodási kötelezettsége alapján közvetve gondoskodik arról, hogy a gyártott termék és annak csomagolása, azok hulladékká válása esetén kezelésen essen át, azaz ne terhelje a környezetet, kerüljön vissza a körforgásba (erről a 2012. évi CLXXXV. törvény 22. §-ban olvashatsz részletesen).

Az elem, az akkumulátor, valamint az elektromos és az elektronikai berendezés gyártókra, illetve a csomagolt termék előállítókra vonatkozóan is léteznek szabályok, amit az alábbiakban foglaltunk össze:

  • az elem- és akkumulátor hulladékkal kapcsolatos hulladékgazdálkodási tevékenységekről szóló 445/2012. (XII. 29.) Korm. rendelet;
  • az elektromos és elektronikus berendezésekkel kapcsolatos hulladékgazdálkodási tevékenységekről szóló 443/2012. (XII.29.) Korm. rendelet;
  • a csomagolásról és a csomagolási hulladékkal kapcsolatos hulladékgazdálkodási tevékenységekről szóló 442/2012. (XII. 29.) Korm. rendelet.

A felsorolás nem tartalmazza a hulladékká vált gépjárművekről szóló 444/2012. (XII. 29.) Korm. rendelet hatálya alá tartozó tevékenységeket (gépjárműgyártás, gépjármű bontók), mivel ezekre speciális szabályok vonatkoznak.

Annak a gazdálkodó szervezetnek, mely elemet, akkumulátort, vagy ezeket tartalmazó terméket állít elő, illetve elektromos és elektronikai berendezéseket gyárt, vagy Magyarország területére behoz és forgalmaz

  • regisztrációs;
  • biztosíték adási;
  • adatszolgáltatási kötelezettsége keletkezik.

Ezekre a termékekre, illetve a csomagolóanyagokra kiterjed a termékdíj törvény hatálya, tehát forgalomba hozásuk esetén termékdíjat kell fizetni, valamint adatszolgáltatási kötelezettség keletkezik, ami az adóhatóság felé kell teljesíteni. A felsorolt jogszabályok a gyártó számára hasznosítási kötelezettséget írnak elő, a kibocsátott termékek kg-ban meghatározott tömegének %-ában. A forgalmazónak kötelezettsége a terméket hulladékká válása esetén bizonyos %-ban visszagyűjteni (például ennek köszönhetjük a csereakciót az elektronikai áruházaknál). A gyártó hasznosítási kötelezettségének többféle módon (például egyedi hulladékkezelés) tehet eleget, azonban általában termékdíj fizetéssel ez „megváltható”.

A hulladék birtokosa (termelő, illetve akinek hulladék a birtokába kerül) köteles gondoskodni a hulladékok kezelésre történő átadásáról. Minden termelő vagy szolgáltató gazdasági társaság működése hulladéktermeléssel jár, így hulladék kerül a birtokába. Sokan megfeledkeznek erről a tényről, illetve nem is tudnak róla, amikor egy üzem, illetve vállalkozás vezetőjeként, vagy csak egyszerűen egy üzemi technológia vagy a termelés irányítójaként automatikusan felelőssé válnak a hulladékok kezelése szempontjából. Ezért fontos tudni, hogy

  • a termelő kezelésre vonatkozó kötelezettsége akkor tekinthető teljesítettnek, ha a hulladék a gyűjtő, a kereskedő, a hulladékkezelő vagy a közszolgáltató tulajdonába kerül;
  • ha a hulladék birtokosa a hulladékot másnak átadja – a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás keretében történő átadás kivételével -, meg kell győződnie arról, hogy az átvevő az adott hulladék szállítására, közvetítésére, kereskedelmére, illetve kezelésére vonatkozó hulladékgazdálkodási engedéllyel rendelkezik, vagy az adott hulladékgazdálkodási tevékenység végzéséhez szükséges nyilvántartásba vétele megtörtént.

A gazdasági társaságnál keletkező települési szilárd hulladékot kötelezően közszolgáltatás keretében kell átadni az erre feljogosított gazdálkodó szervezetnek. A települési önkormányzat a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás ellátását a közszolgáltatóval kötött hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződés útján biztosítja.

A gazdasági társaságoknál, a tevékenység során keletkező (termelt) hulladékokat (EWC kód), a hulladékjegyzékről szóló 72/2013. (VIII. 27.) VM rendelet szerint kell besorolni. A hulladékok besorolását a hulladék termelője végzi. A hulladékjelleg határozza meg a hulladék veszélyes, vagy nem veszélyes voltát. A hulladékjegyzék főcsoportokból, alcsoportokból és hulladéktípusokból áll. A főcsoportok 2 számjegyű azonosító kóddal rendelkeznek. Az alcsoportok 4 számjegyű, az egyes hulladéktípusok 6 számjegyű azonosító kóddal rendelkeznek. A (*)-gal jelölt azonosító kódok veszélyes hulladékot jelölnek.

Hulladéktermelő feladatai

  1. Technológi(ák) minősítése: gyártást vagy szolgáltatást végez. A technológiában felhasznált anyagok körének meghatározása, melyekből hulladék képződik.
  2. A veszélyes anyagokkal és a veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes eljárások, illetve tevékenységek részletes szabályairól szóló 44/2000. (XII. 27.) EüM rendelet szerinti R mondatokból (biztonsági adatlapok) határozható meg a hulladékjelleg: a termelt hulladék veszélyes vagy nem veszélyes hulladék.
  3. A hulladékok gyűjtését lehetőleg a keletkezés helyén kell megoldani (munkahelyi gyűjtőhely), a hulladék átadásáig. Amennyiben a termelő ezt nem tudja biztosítani, a hulladékot üzemi gyűjtőhelyen gyűjti. A tárolás maximális időtartama üzemi gyűjtőhely esetében 1 év, munkahelyi gyűjtőhely esetén 6 hónap. Az időtartam rövidülhet, ha a gyűjtőkapacitás nem megfelelő.
  4. Hulladékgyűjtés rendszerének kialakítása a telephelyen belül
    1. A hulladék gyűjtőhelyek kialakítását és az üzemeltetési szabályait az egyes hulladékgazdálkodási létesítmények kialakításának és üzemeltetésének szabályairól szóló 246/2014. (IX. 29.) Korm. rendelet részletesen ismerteti.
    2. A veszélyes hulladékok telephelyen belüli kezelését, a veszélyes hulladékok gyűjtőhely kialakítását a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet részletezi.
    3. Hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződés megkötése a közszolgáltatóval, termelési veszélyes és nem veszélyes hulladékok esetén a hulladék átvevőjével (kereskedő, gyűjtő, kezelő) megállapodás aláírása.

A gyűjtőhelyek üzemeltetésére engedély nem szükséges, de a telephelyen belüli előkezelés 2013. január 01-jét követően már erre vonatkozó hatósági engedély birtokában végezhető.

  1. A termelt hulladékokról a termelő veszélyes hulladékok esetében, technológiánként naprakész nyilvántartást köteles vezetni. Nem veszélyes hulladékok esetében heti rendszerességgel kell rögzíteni a napi adatokat. Csomagolás kibocsátás (csomagolt termék forgalomba hozatalánál), valamint a 445/2012. (XII. 29.) Korm. rendelet és a 443/2012. (XII. 29.) Korm. rendelet hatálya alá tartozó termékek esetében a nem veszélyes hulladék termeléséhez hasonló heti rendszerességgel vezetett nyilvántartásra van szükség. A nyilvántartások részletes tartalmi követelményeit a hulladékokkal kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségről szóló 309/2014. (XII.11.) Korm. rendelet tartalmazza. A hulladékok telephelyen belüli mozgatása és a gyűjtésének módja szabályzatban kerül rögzítésre, ami meghatározza a személyi, műszaki feltételeket, valamint a felelősségi köröket.

Lényeges szabály, hogy a hulladékokat minden esetben regisztrált, hulladékgazdálkodási engedéllyel rendelkező vállalkozásnak lehet átadni. Az átadott veszélyes hulladékról „SZ” kísérőjegy, a nem veszélyes hulladékról szállítólevél készül. Ezen rögzítik a hulladék kezelésének kódját (a hulladékgazdálkodási tevékenységek nyilvántartásba vételéről, valamint hatósági engedélyezéséről szóló 439/2012. (XII. 29.) Korm. rendelet 2. melléklete szerinti előkezelési művelethez tartozó „E” azonosító kód), az EWC kódját, a megnevezését, a mennyiségét, és még sok más adatot.

Amennyiben a tárgyév során a hulladékkal kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekről szóló 309/2014. (XII.11.) Korm. rendeletben megadott küszöbértéket meghaladja a termelt hulladékok mennyisége, úgy éves adatszolgáltatási kötelezettség keletkezik, melyet elektronikus úton az OKIR rendszerbe fel kell tölteni. A küszöbérték alatti mennyiség esetén adatszolgáltatás benyújtása nem kötelező.

Van még kérdésed?