Víz- és földtaniközeg-védelem, vízminőség-védelem, kárelhárítás

Az emberi test jelentős részét jelenti a víz, a részarány 50-70 %. Az egyes szervek víztartalma nem azonos, a zsírszövetben kevesebb, míg az izomszövetekben több víz van. A nők szervezetének víztartalma 50 % körüli, a férfiak szervezetének víztartalma 60 % körüli. Jó tudni, hogy az elhízással a víztartalom is csökken. Az izomszövet sorvadásával az idősebb emberekben a víz szintén kevesebb arányt képvisel, ezzel szemben a csecsemők szervezetének 70 %-a víz. Sok helyen és sokszor halljuk a napi vízfogyasztás jelentőségét. Felmérések szerint átlagosan napi 650-700 ml az emberek vízfogyasztása, az egyéb táplálékban lévő performált víz átlagosan 750-800 ml, az anyagcsere folyamatokban felszabaduló víz 300-350 ml. Az emberi szervezet napi minimális vízszükséglete 1750-1800 ml.

Azzal együtt, hogy a vízre minden élő szervezetnek szüksége van, látni kell, hogy a víz a földi élet alapvető vegyülete. Amellett, hogy sokan csak azt érzik, rendszeresen inniuk kell, jó tudni, hogy a víz a bioszféra egyik lényeges hőmérséklet-szabályozója, valamint az élő szervezetek számára a biokémiai folyamatok oldószere. A modern környezethasználat szempontjából a víz azért is nélkülözhetetlen, mert a táplálkozás mellett számos helyen használjuk, mint

  • szennyezések eltávolítására és higiéniai célokra;
  • egészségügyi-, gyógyászati-, üdülési- és rekreációs célokra, valamint a szabadidő eltöltésére;
  • közlekedésre, vízi úton történő szállításhoz és hajózásra, valamint a közlekedés- és szállítás eszközeinek karbantartásához;
  • mezőgazdasági céllal, növénytermesztésnél és az állattartásnál, a halgazdaságok működtetéséhez, öntözéshez;
  • termelő üzemek és az ipar működtetéséhez, nyersanyagok és árucikkek előállításához szükséges technológiai folyamatokban.

A víz élettani és egyéb környezethasználati tevékenységekből adódó jelentősége mellett számolni kell a víz romboló erejével is, azaz káros és felesleges mennyiségével, ami a legtöbb esetben belvíz, árvíz vagy agresszív talajvíz formájában jelenik meg. A víz továbbíthat szennyezéseket is, ami veszélyezteti az emberi egészséget, az állatokat és sok esetben a növényzetet is. A vízgazdálkodási feladok ezért nemcsak a víz szükséges mennyiségben és megfelelő jellemzőkkel való biztosítására terjednek ki, hanem a vízkárok elhárítására is.

Sokan tekintik a környezetvédelem klasszikus területének a vizek védelmét. A vizek tisztántartása azonban összefügg más környezeti elemek védelmével, így a földtani közegek és a talajok szennyezéstől való megóvásával, szennyezés-mentesítésével. Példaként említjük, hogy a hulladéklerakók környezetvédelmi problémája nem tisztán hulladékgazdálkodási ügy, hiszen amikor a hulladékok ártalmatlanítása rendezetten történik, már nem „hulladékos” problémáról beszélünk. Jó tudni, hogy hulladék megsemmisítéséről szó sem lehet (az anyag és az energia nem vész el, csak átalakul), minden esetben a hulladékok káros hatásai elleni védelemről beszélünk, ami egyéb hatások mellett (például légszennyező anyag kibocsátás, zajkibocsátás) kiterjed a földtani közeg és a vizek védelmére is.

A vízhasználatok biztonsága, az emberi egészség és a környezeti állapot megőrzése, valamint a szennyezések megelőzése és csökkentése érdekében a felszíni vizek védelmének szabályairól szóló 220/2004. (VII. 21.) Korm. rendeletben kerültek meghatározásra

  • a felszíni vizek minőségének megóvását;
  • a víztestek jó állapotának elérését és fenntartását;
  • a vízi és vízközeli, valamint a felszíni víztől közvetlenül függő szárazföldi élőhelyek és élő szervezetek fennmaradásához szükséges feltételek

biztosítását szolgáló intézkedések.

A felszín alatti vizek védelméről szóló 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendeletben találjuk a felszín alatti vizek jó állapotának biztosításával és annak fenntartásával, a szennyezések fokozatos csökkentésével és megelőzésével, a hasznosítható vízkészletek hosszú távú védelmére alapozott fenntartható vízhasználattal, valamint a földtani közeg kármentesítésével összefüggő feladatokat, illetve jogok és kötelezettségek megállapítását. Ezzel összhangban e rendelet hatálya kiterjed

  1. felszín alatti vízre, a földtani közegre és a szennyező anyagra, valamint
  2. a felszín alatti vizek és a földtani közeg állapotát érintő tevékenységekre.

A felszíni víz vízszennyezettségi határértékeiről és azok alkalmazásának szabályairól szóló 10/2010. (VIII. 18.) VM rendelet 1. és 2. mellékletében találjuk a felszíni víz jó állapotának eléréséhez és megőrzéséhez meghatározott környezetminőségi és vízminőségi határértékeke. A határértékek megállapítása mellett a 10/2010. (VIII. 18.) VM rendelet határozza meg továbbá

  • a vízszennyezettségi határértékek általános alkalmazási szabályait;
  • a környezetminőségi határértékekre vonatkozó előírásokat;
  • a vízminőségi határértékekre vonatkozó előírásokat.

A felszíni vizek, a felszín alatti vizek és a földtani közeg vonatkozásában a környezetszennyezés megszüntetése érdekében a környezetkárosodást megelőző, valamint a környezetkárosodás megszüntetése érdekében előírt helyreállítási intézkedéseket, ennek keretében a kárelhárítás és a kármentesítés szabályait a környezetkárosodás megelőzésének és elhárításának rendjéről szóló 90/2007. (IV. 26.) Korm. rendeletben találjuk. A rendelet hatálya kiterjed továbbá a vadon élő madarak, vadon élő állatok és növények védelmére, az élőhelyekre, a költő és pihenőhelyekre, a természetes élőhelyekre, a védett és fokozottan védett fajokra, a Natura 2000 területekre, illetve az országos jelentőségű védett természeti területekre.

Különösen fontos: a környezethasználó a környezetveszélyeztetés esetén köteles minden környezetkárosodást megelőző intézkedést megtenni a környezetkárosodás enyhítése, illetve a további környezetkárosodás megakadályozása érdekében, így különösen haladéktalanul ellenőrzése alá vonni, feltartóztatni, eltávolítani vagy más megfelelő módon kezelni a környezetkárosodást okozó anyagokat, illetve más károsító tényezőket. A környezethasználó azonnali beavatkozást igénylő környezetkárosodás bekövetkezése esetén kárelhárítást, minden más esetben kármentesítést köteles végezni. A kármentesítés szabályait külön jogszabály tartalmazza, ami

  • a felszín alatti vizek védelméről szóló 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet;
  • a felszíni vizek védelmének szabályairól szóló 220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet;
  • a természetben okozott károsodás mértékének megállapításáról, valamint a kármentesítés szabályairól szóló 91/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet.

De ne csak a vizek, a felszín alatti vizek és a földtani közeg szennyezéséről és a környezetkárosodás megszüntetéséről beszéljünk. Említést érdemel a vízhasználat szabályozása is, ami sok embert érint a meglévő és a jövőben létesítésre kerülő kutak vonatkozásában. Úton útfélen találkozhatunk azokkal a hirdetésekkel, melyek kútfúrást kínálnak számunkra. Ekkor egyszerűnek tűnik a helyzet, hiszen látszólag csak annyi a feladatunk, hogy tárcsázzuk a hirdetésben szereplő telefonszámot, lebeszéljük a kútfúrás helyét és körülményeit, majd a használatba vesszük a kutunkat. Nem ennyire egyszerű a helyzet, érdemes ennél gondosabban eljárni.

Mielőtt kutat furatunk, érdemes tisztázni, hogy milyen célból milyen típusú kutat szeretnénk. Van ugyanis:

  • háztartási célokra, azaz főzésre, ivóvízfogyasztásra, tisztálkodásra szolgáló vízfelhasználás;
  • öntözéshez szükséges vízfelhasználás.

A különböző felhasználásnak eltérő típusú felszín alatti víz felel meg, a kinyerhető víz két fajtája a

  • talajvíz, és a
  • rétegvíz.

A talajvíz az első vízzáró réteg felett helyezkedik el, a rétegvíz a mélyebben húzódó vízzáró rétegek között található. A talajvíz szintje évszakonként változik és függ a csapadék talajba való beszivárgásától. A talajvíz átlagosan 2-5 m mélységben található, szárazabb időszakokban akár teljesen meg is szűnik. A talajvíz kizárólag öntözésre használható a bekerülő szennyeződések miatt. A rétegvíz a kőzetek pórusaiban található víz, és az első vízadó rétegtől legalább egy vízzáró réteg választja el. Minél mélyebb a rétegvíz, annál tisztább, az átlagos mélység 30-150 m. A rétegvíz felhasználását emberi fogyasztás céljából a talaj természetes szűrőképessége teszi lehetővé.

Jó tudni, hogy a kút létesítése minden esetben engedélyhez kötött tevékenység, tehát elsődlegesen be kell hozzá szerezni a megfelelő engedélyt. Milyen engedélyre van szükség? Ez attól függ, hogy milyen kutat szeretnénk.

Ha a kút talajvízkútnak minősül, nem mélyebb 30 méternél, valamint ezzel együtt a kivett vízmennyiség nem haladja meg az 500 m3/év mennyiséget, az engedélyezés a települési önkormányzat jegyzőjének hatáskörébe tartozik. További feltétel még a háztartásban történő felhasználás.

Ha a kút rétegvízkútnak minősül, azaz eléri az ivóvíz minőség jellemzőkkel bíró rétegvizet, vagy a vízfelhasználás meghaladja az 500 m3/év mennyiséget, az engedélyezés a területileg illetékes Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályához Budapesten és Pest megyében a Pest Megyei Kormányhivatal Érdi Járási Hivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályához tartozik. Ekkor nemcsak a kút létesítéséhez kell engedély, hanem a későbbi üzemeltetéshez is. Az engedélyezéskor számos további előírással találkozik a kút üzemeltetője (engedélyese), amiről célszerű előre tájékozódni. Számos előírás és szabály található a felszín alatti vízkészletekbe történő beavatkozás és a vízkútfúrás szakmai követelményeiről szóló 101/2007. (XII. 23.) KvVM rendeletben.

Régen létesített és már régóta, de engedély nélkül üzemelő kutakra fennmaradási engedélyt lehet kérelmezni az illetékes vízgazdálkodási hatáskörrel rendelkező hatóságnál.

Van még kérdésed?